Egy kis boldogság
Este a fiam az ágyban lelkesen mondja, hogy egy trükkös autópályát szeretne a Mikulástól. Olyat, amiben átváltozik az autó színe.
Erre én:
– Hát, ezt biztos nem tudom megvenni, mert drágák a tv-ben hirdetett játékok…( be se tudom fejezni a mondandóm)
– De, Anya! Azt nem is neked kell megvenned, mert a Mikulás hozza nekem!
– Tényleg, milyen igazad van!
Ettől mind a ketten megnyugodtunk.
Annyira aranyos volt! Tök jó, hogy nem értette meg az elszólásom. Olyan jó látni, hogy mennyire hisz benne. ( Nem is tudom mi lesz vele, ha kiderül az igazság.)
És, ami még olyan egyszerű nála, hogy elég könnyen le tudom beszélni valamiről, amit nem tudok megvenni.
A trükkös pálya, valahogy eltolódott a szülinapjáig, ami januárban lesz. Felváltotta egy puska, amiből végül két pisztoly és egy céltábla lett.
Ez úgy történt:
– Puskát hozzon a Mikulás, mert azt szeretnék!
– Szerintem pisztolyt hoz töltényekkel.
– Miért? – kérdi kissé mérgesen, ingerülten.
– Mert ezt írtam meg neki emailben. Úgy emlékszem, akkor még pisztolyt akartál. .
– Akkor jó lesz az is, csak legyen hozzá céltábla.
– És, ha nem lesz??? Akkor csinálunk.
– Jó. (És jöttek az ötletek miből és hogyan.)
Szóval, volt egy kis duli-fulizás, de reggel mikor felkelt, az volt az első mondata, hogy:
– Nekem mindegy mit hoz a Mikulás, csak hozzon valamit!
Ez annyira őszinte volt és gyermeki, hogy sikerült meghatódnom. Ilyenkor az én szívem is boldog, hogy egy kis aprósággal is tudok nagy örömöt okozni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: