Egy kis kiírás magamból

SI (sárga irigység) szindróma. Most ettől szenvedek. Egy jövőképre vagyok irigy és nem értem miért? Látom, hogy a volt párom álma valóra válik. Siker, pénz és nem csillogás, hanem a NŐ! Látom, hogy jóban dúskálva igaz szerelemben él. Úgy ahogy ő azt már régóta elképzeli. Elindult egy úton, ami felfelé ível. Tök jó és őszintén örülök neki. Csak annak nem örülök, és erre vagyok irigy, hogy ezt nem velem valósítja meg. Hogy mellettem nem volt képes ilyen döntéseket hozni, előrébb lépni, férfiként viselkedni és a sarkára állni. A szerelem kellett hozzá. Ez indította be a változásokat, ami tulajdonképpen mindannyiunk életét jobb irányba terelte, de mégis még mindig ott van bennem az irigység, a féltékenység és a düh. Ba…. meg! Hogy tudtam így elrontani? Hogy tudtam hagyni kicsúszni a kezem közül? Hogy tudtam elveszíteni? Nem tudtam rá vigyázni. Az ember tényleg akkor jön rá, hogy mekkora kincset őrzött, mikor azt elveszíti. És a bűntudat, hogy miattam, nagyrészt miattam….nagyon nehéz belenyugodni. Tudom nem szabad magam hibáztatni, és nem is akarom csak magam, de én is ludas voltam a dologban. Mostanra tudom, hol vétettem sok-sok hibát. Iszonyú nagy lecke volt, tanultam is belőle jó sokat. Csak az a baj, hogy helyre hozhatatlan! A kincs, végleg elveszett. És az a nő! Tudom, hogy neki most ő a minden, a szent és a földi tökéj. De számomra csak egy riherongy, aki a történtek ellenére még mindig a férjével él. Egy gerinctelen nulla, erkölcstelen szívtipró, aki az állítólagos szerelmét nem képes felvállalni. Nem meri tetteiért a következményeket viselni, pedig a boldogságáról van szó, vagy miről, ami mindenkinek a legfontosabb. Vagy nem? Most az indulat beszél belőlem, de muszáj, hogy valahogy könnyítsek a lelkemen, ha már nem rúghatok belé. Nagyjából ez van. Irigység, féltékenység bőven van bennem is, amiktől igyekszem megszabadulni, túllépni, kezelni. De csak lassan, nagyon lassan, ahogy a kőből kavics lesz, úgy haladok vele. Zárómondatként naivságom is megemlíteném. Mindenki véleménye ellenére, én elhiszem, hogy Fiona egyszer tényleg fel fog adni mindent, amivel számomra ez a szerelmi háromszög végleg bezárulna.